Sorry...

Oké, szóval előre meg utólag is bocsánatot kérek.

Legutóbbi bejegyzésemben azt ígértem, hogy még a nyár végén írok és teszek fel új részt az "Egy párduc vére" c. történetemből, de ebből sajnos nem lett semmi.

Utálom, hogy így van, de egyre kevesebb ambícióm meg időm van ezzel foglalkozni. Valószínűleg életem műve lesz, ha egyszer rászánom magam a befejezésre, de hogy addig mikor jutok el, az tényleg k*rvajó kérdés.

És ugye szokás szerint az egyetem mellett nincs is időm ezzel pepecselni. Nem tudom ki találta ki, hogy ahogy a félévek múlnak úgy lesz egyre egyszerűbb a képzés, mert esküszöm többet szívok most kevesebb tárggyal, mint ezelőtt. Nem ééértem, de komolyan. Na meg a másik fő ok, hogy órák után miért nincs erre időm: elkezdtem a jogsit. Ideje volt már így 21 évesen, erre én is rájöttem, és most egy hétből 3 éjszakát el is vesz ez tőlem. Szóval annyira nem élvezem most az életem, de ezen is túl kell egyszer esni. Ha más képes rá, csak megy nekem is. Legalábbis eddig nem voltam analfabéta semmihez sem. Szurkolok, hogy most se legyek az.

Tényleg sajnálom, tudom, hogy van olyan, aki már olvasná a folytatást, de nyomás alatt úgyse teljesítek jól, és eleve a magam kedvéért kezdtem el leírni a történetemet, szóval nem fogok összecsapni valamit, csakhogy legyen min csámcsognia az éhezőknek. Igazán írni úgyis akkor tudok, ha a kedvem meg az ihletem is megvan hozzá, és most épp nem ez a szenvedélyem tölti ki a gondolataim nagyobbik részét. Tudom, túl szeszélyes vagyok, lehet a csillagjegyem átka, vagy ilyen elfuserált vagyok alapból, de nálam ez már csak így megy, túl makacs vagyok ahhoz, hogy olyat csináljak, amihez épp nincs hangulatom. Oké van ez alól kivétel, de hát amíg az ember tanul, ez már csak így megy.

Szóval: egyszer valamikor a közel, de valószínűbb hogy távoli jövőben haladni fogok ezzel, sőt, talán megszáll valami és mint a kezdet kezdetén, ontom magamból a fejezeteket, de addig senki se számoljon velem. Most még azt sem mondom, hogy a téli szünetben, vagy a nyáron hozok valamit, mert lassan a szakdolgozatomra kell készülni, és tekintettel arra, hogy bármit és bárkit képes vagyok félredobni a cél elérése érdekében, így jobb ha nem ígérgetek.

Legalább senki sem vár hiába. Ki tudja, talán a történetünk úgy ér véget, hogy sok-sok év múlva majd kezemben tartom az általam már tökéletesnek ítélt "Egy párduc vére" példányomat - valószínűleg saját pénzen csináltatom meg, mert úgy senki sem nyúl bele, meg amúgy sem érdekel az írói karrier, és ha határidőre kéne dolgoznom a folytatáson, tuti gumiszobában végezném - és a hű követőimnek/érdeklődőimnek küldenék egy-egy példányt, hogy végre láthassa Tiff és Raazel sorsának alakulását. Aztán megszülném "Az érintés ára" befejezését is.

Esküszöm, a bakancslistám kiemelkedő helyét foglalja el, hogy ezeket egyszer megcsináljam. De a világon annyi minden van, amivel még foglalkozni akarok, nem tudom megállni, hogy ne próbálkozzam egyéb újdonságokkal. Élni is kell, nem csak álmodni más életéről, és papírra vetni azt. Főleg az én koromban :D

Aztán meg, a világháló tele jobbnál jobb amatőr bloggerekkel, akik hasonló történeteken dolgoznak, úgyhogy ajánlom, egyelőre nézzetek szét köztük. Csak ne azok olvasótáborát gyarapítsátok, akik OneDirection mániában szenvednek... Bevallom, van egy facebook csoport ahol lehet blogot népszerűsíteni, és én ott szoktam csemegézni, ha van időm, hogy milyen újdonságok vannak, de esküszöm, na AZ MOST EGY BORZALOM. Még csak nem is azért, mert ezek a szerencsétlenek képzik a férfi ideált (Harry és társai), de amilyen helyesírással, meg eleve amilyen "kiemelkedő" szókinccsel vannak ezek a történetek megáldva... Siralmas. De lévén, tinédzserekről van szó, na meg manapság a chatnyelv a nyerő, nem is lepődöm meg. Így is van olyan, a saját környezetemben, aki nem érti meg amit mondok, mert szerinte külföldi szavakat használok... Persze a dolog megoldása az, hogy én szoktam könyvet kinyitni, nem csak pornómagazint, és olyan családból származom, ahol a szülők próbálnak minél nagyobb szókincset átadni az utódoknak. Na mind1...

Nem az egyéni véleményem a lényeg, azt úgyis hangoztatom a karaktereimen keresztül.

Várjatok nyugalommal, és egyszer meglepek mindenkit. Addig meg szimplán helyzetjelentésre használom a blogot, hogy tudjátok, igen, még élek, és nem feledkeztem el senkiről sem!

XoXo

Hírek a nagyvilágból

    Hei!

(a kép júniusban, a 21. születésnapomon készült, amit 3 sikeres vizsga után ünnepeltem egy vödör vodka-naranccsal... de nem ez a lényeg)

Egy: sajnálattal közlöm, de új fejezettel most MÉG nem szolgálhatok!

 Hogy miért nem? Nos, menjünk sorjában.

     Legutolsó bejegyzésem ugye februárban látott napvilágot, és akkor is csak pár darab, a történeteimhez kapcsolódó képpel tudtam az olvasóim megörvendeztetni.

Mint akkor írtam, az elmúlt egyetemi félévben szakosodtam, és így utólag valósnak tetszett az a benyomásom, hogy nem lesz ez egy sétagalopp.

Szakirányonként volt ugye 2-2 darab órám, amik kitettek külön külön vagy 9-10 órát, továbbá egy szakirány jut egy napra, szóval a kedd-csütörtököm így szépen ki volt lőve (már csak azért is, mert esetenként még a szakirányos óra előtt volt törzsanyagos előadásom). Emellett ugye voltak alaptárgyaim is az évfolyamon belül, szóval nem igazán tudtam volna mikor leülni írógatni, már csak azért is, mert, amikor kevesebb órám volt, akkor meg azzal ment el az időm, hogy tanuljak másnapra, jegyzőkönyvezzek, vagy féléves feladatot gyártsak, esetleg még fordítsak is műszaki témában bizonyos tárgyakra (komolyan, nem hittem volna, hogy egy nyamvadt oldal fordítása és ÉRTELMEZÉSE elveszi a napom felét).

Igen, szóval tökjó mérnöknek lenni... :D

      És akkor a mechanikai csodáiról még nem is beszéltem, pedig miután 2 bukás után harmadjára kaptam egy HÁRMAST vizsgán, már nyugodtan kijelenthetem, hogy "A mechanika csak játék az erőkkel".

Aztán - ha már szóba került a vizsgaidőszak - hát ez is jó kis szívatás volt nekem, de a szülihetem csak meghozta a várva várt eredményt (mechanikaaa és társai), szóval a végére csak teljesítettem minden felvett tárgyam, és még ebben a félévben lett az eddigi legjobb az átlagom is. ^.^

Ez az időbeosztásomra annyi hatással volt, hogy a téli szénszünet miatt csúszott a szokásos dátum, és június végén végeztem VOLNA, ha nem végzek hamarabb másfél héttel, de akkor meg elmentem fesztiválozni, ahol az ember köztudottan nem egy füzetbe jegyzeteli a felmerülő gondolatait. :)

     Gondolhatnánk így, hogy akkor már majd egy hónapja ülök a babérjaimon, de a feltevés sajnos nem helytálló, mivel 4 hetes nyári gyakorlatom van, amivel ezen a héten fogok végezni. Tiszaújvárosban, a Columbian Tiszai Koromgyártó Kft.-nél töltöm manapság a napjaim, és fedezem fel az ipari korom gyártásának minden csínját-bínját. Oké, valójában egy szobában vagyok az üzemvezetővel, a technológiai mérnökkel és az energetikai mérnökkel (aki a konzulensem), egyszóval a termelési oldal nagyfiúival, akik szépen kikupáltak engem az itteni technológiából. Ez lenne amúgy az általános tudásanyag, aminek konkrétan az én szakirányomhoz kb semmi köze, de azért munkásruha-sisak-védőszemüveg kombóban jól elmászkáltam az üzem területén elég sok napot (azt ugyan nem bánnám, ha a silók tetejére többé nem kéne felmásznom, mert kicsit ijesztőek ezek az üzemi létraszerűségek).

Nahát, és akkor még ott van az, hogy kaptam feladatot is ez időre: a gőzrendszer és a kondenzvíz-rendszer feltérképezése és modellezése grafikusan.

Egész egyszerű feladat, mondanám, hiszen az adatok begyűjtése után ugye csak rajzolnom kellett, de hát ugye a cégnél nem úgy van az, hogy én nekiállok az általam jól ismert programokkal szerkesztgetni, nem biza', mert annyiból választhattam, hogy Paint vagy Excel. Mert egyszerűen nincs más. Még CAD se (nem mintha ezt bánnám, úgyis kitépném a hajam rajzolás közben). De azért na...

Kezdetben ugye szerettem volna visszapillantó-díszt csinálni annak a golyóiból, aki ezt így kitalálta. De a végén csak kikötöttem az Excelben, és jelentem, most már nagyon pro vagyok benne. Már csak azért is, mert kaptam pár - Berci által úgynevezett - "favágómunkát" is, aminél (szintén Excelbe) kellett 600féle adatot gyűjtenem, és azokat diagramon ábrázolni. Aztán, most a héten készítem a jegyzőkönyvet és a prezentációt a gyakorlatról. Közben meg a fejemben sikítozok, mert az istennek nem tudom az oldalszámot a megadottra csökkenteni. 10 oldalba sűríteni mindent, amit itt csináltam, és tanultam, egyszerűen képtelenség. Főleg ha képeket is illesztek a szövegbe -_-

      Szóval, most, hogy az életem utóbbi részét ilyen szépen összefoglaltam, akkor rátérek a történeteim folytatásának témájára.

Tehááát: van egy, azaz EGY darab többé-kevésbé szabad hónapom, amikor annyit ülhetek a popsimon, a képernyő elé szögezve, amennyi csak jól esik. Persze hónap végén remélhetőleg megint szervező leszek az egyetemi gólyatáborban, meg elképzelhető, hogy pár egyetemi barát Miskolcról leruccan ide, mikor anyum és húgomék Görögországban lesznek (én értelemszerűen itthon maradok), de amúgy időm, mint a tenger.

Tervbe van véve, hogy "Az egy párduc vérét" fogom folytatni, mivel szemmel láthatóan arra van ráhangolódva a többség. Lelőni új infót a történettel kapcsolatban most nem fogok semmit sem, de annyit elárulok, hogy mikor időm engedte, elkezdtem átnézni a már kész fejezeteket, és vannak apróbb átalakításaim mind szövegileg, mind küllemileg. A Silex és a Gyöngyházfény átalakítása már készen van, a Draer még folyamatban, mivel ez hosszabb, és ha mind készen lesz, akkor újra feltöltöm majd őket data.hu-ra.

Aztán elárulom, hogy van egy új történetötletem, ami kivételesen nem fantasy lenne, hanem inkább krimi. Az írói stílusom persze maradna a mostani, csak természetfeletti nélkül. Ennek azonban a megvalósítása, vagy akár csak a prológus megírása viszont eléggé eltolódik, hisz, mint mondtam, Tiff és Raazel történetének folytatása a jelenlegi kitűzött cél. De no para, amit már kigondoltam az új story-val kapcsolatban, az szépen le van gépelve, ami meg még eszembe jut, azt majd biggyesztem bele a dokumentumba. :)

     Rövid figyelemfelkeltés ezzel kapcsolatban: (cím egyelőre: "Felemésztve")

     " A szívemen már nem eshet nagyobb seb, a testem nem lehet ennél mocskosabb.
       Csak egy dolog érdekel. ŐT megmenteni."

- Dasha Sorensen -

(a főszereplő)     

    Akkor hát, ennyi voltam mára, augusztusban akkor várható végre némi olvasnivaló is.

    Näkemiin! (= finnül a "Viszont látásra"; 'cause I <3 Finland!)

Csak pár kép...

Eddig nem írtam róla bejegyzést, de egy ideje már megkaptam Saya-tól az 'Egy párduc vére' és 'Az érintés ára' egyfajta hmmm borító/pillanatképeit.

Először jöjjön a Draer-é:

Tiff és Raazel látható a képen, a párducszellem körbelengi őket (ez az a rész, mikor az Eternal Passion-ben először találkoznak).

És most a Silex-é:

Ezen pedig Rhia és Casso található. A kép nem egy konkrét esemény lefestése, hanem csak szimplán a két szereplő egyfajta koncepciója.

Végezetül van pár kép, amiket én csináltam Rhia ábrázolása végett (tudom, hogy azokhoz a profikhoz képest, akik a digitalizáló táblával való rajzolás minden csínját-bínját ismerik, az én képeim nem a felső osztályba sorolhatóak, de a magam módján jelenleg ennyire vagyok képes a kreativitásom kiélésének terén. Már ha nem írásról van szó.)

Tudom, hogy nem volt egy hosszú bejegyzés, és hogy mindenki inkább egy fejezetet várna végre tőlem, de mint a mellékelt ábra is mutatja, most írás helyett inkább rajzoltam. Igazából megvan a késztetésem, hogy folytassam a dolgokat, de most még azt se tudom eldönteni, hogy pingáljak még, vagy üljek le a billentyűt pötyögtetni, ahj, túl sok ötletem lenne, és már nem tudom melyiket valósítsam meg.

Mellesleg büszkén jelentem, hogy egy hete túl vagyok az utolsó vizsgámon is, szóval jelenleg élvezem a még hátra lévő - a jelenlegivel együtt - további 2 hét szünetemet. Utána vissza a mókuskerékbe: most fogunk szakosodni (én spec. vegyipar-hőenergia szakirányra megyek), és nem tudom, hogy most nehezebb, vagy ugyanolyan lesz-e az egyetem. Akinek kedves az életem, vagy szeretné, hogy még olvashasson tőlem, az imádkozzon, hogy ne legyen túl nehéz dolgom, mert akkor tényleg nem tudom, mikor kerül ide friss fejezet. Lehet nyáron lesz gyakorlatom is valamelyik gyárban... Na akkor mikor lesz időm írni (?!), mikor júniustól augusztusig vagyok a legtermékenyebb. Bhah, majd kiderül :)

És el ne felejtsem: BOLDOG NÉVNAPOT NEKEM! (és minden más Dóra/Dorottya nevű ismerős/ismeretlennek, aki erre a bejegyzésre téved a közeljövőben).

Ha valaki szeretne megajándékozni, akkor csak bátran =D

(leginkább a történetek valamelyikével kapcsolatos képnek/képeknek örülnék, de ha senkinek nincsenek képszerkesztői ambíciói, akkor megelégszem egy kis áfonyás Finlandiával is... wuhahaha).

Peace